|
Szeretnék Önökkel megosztani egy aranyigazságot, nevezzük
tapasztalatnak, ami lehet, hogy nem fog tetszeni.
IGEN! Mi
magyarok, nem fordítunk magunkra kellő figyelmet!
Így biztosak lehetünk, hogy az élet benyújtja a számlát. Minap
történt velem egy baleset. Bevallom őszintén én is, mint a
legtöbb ember, arra gondoltam, hogy nekem úgyse lesz szükségem
életbiztosításra egészen öreg koromig. Már csak azért sem, mert nem
dohányzom, nem iszom és még sportolok is. Abban sem hittem, hogy
rámzuhan egy repülő, tehát ezt is kizárhatjuk. Abban azért hittem,
hogy mivel a szervezet kopik, előbb utóbb bekerülök abba a zöld
színű intézménybe, amit kórháznak nevezünk. Így nehezen, de
rávettem magam arra, hogy több ezer forintért kössek magamra egy
életbiztosítást. Ennek már 3 éve.
De ki szeret
kórházba kerülni? Ki az, akit felkészülten ér egy ilyen
esemény?
Nos, nem fogom meglepni Önöket, engem is váratlanul ért.
Agyrázkódásom volt , és bumm a Honvéd kórház intenzívén kötöttem
ki. Kellemes érzés? Nem. Aztán ilyen vizsgálat, meg olyan
vizsgálat, és azon vettem észre magam, hogy eltelt jó néhány nap és
én még mindig a kórházban vagyok. Aztán az orvosok, amúgy is
szeretnek „boncolgatni”, így nem lehetet kizárni, hogy műteni
is fognak. Csak nem hittem, hogy ilyen hamar. Egy biztos,
lehetőség szerint mindent ki kell zárni.
És én akkor
most idegeskedtem?
Nem, nem. Nyugodtan szemléltem az eseményeket, mert tudtam, hogy én
most hosszú időn keresztül nem fogok dolgozni. Nem aggódtam,
mert volt megfelelő védelmem. Egy biztos, ha a legtöbb ember
helyében lettem volna – akinek nincs biztosítása - , akkor
kifejezetten frusztrált volna a helyzet, és igazából itt kezdődik a
probléma. Mivel a legtöbb ember alig várja, hogy visszatérjen a
munkába, mert „kell a pénz” effektus nagy úr, így tuti
lehet, hogy nem fog 100%-osan meggyógyulni. Újabb probléma,
újabb műtét, és még akár a család is rámehet, a sok vita miatt.
Nekem egy dologra kellett figyelni, hogy meggyógyuljak. És
velem nem történt „semmi”. Mondhatnám úgy, alig történt valami.
Mi van azokkal,
ahol komoly életmentő műtétet kell végrehajtani?
Azoknál fokozottan igaz, hogy egy biztosítás, szó szerint aranyat
érhet. No de felvetődik a kérdés…
Kinek van
megfelelő védelme?
Tudják, hogy Magyarországon a lakosság 90%-nak, pontosítok a
biztosítással rendelkező emberek 90%-nak nem megfelelő a
biztosítási védelme? Valamit, valamikor ránktukmáltak, de ha megvan
a baj, akkor minimális, vagy nem megfelelő összeget kapunk
ellenszolgáltatásként. Az emberek pedig nyugodt szívvel mondják ,
hogy nekik van biztosításuk - ha egyáltalán van biztosításunk . És
itt vissza is kanyarodhatunk az eredeti problémára. Nem fordítunk
magunkra kellő figyelmet. Mindenhol szajkozzák, mennyire fontos a
megelőzés, de még arra sem fordítunk kellő figyelmet, hogy egyszer
átszámoljuk mennyi is az annyi.
Alul vagyunk
biztosítva! Ez az igazság!
Tudom, tudom, az a fránya pénz. „Nincs rá pénzünk” -
hallatszik a kifogás. Kérdezze meg magától, hogy egy ilyen
helyzetben mit csinálna. Ha holnap Önnel történik valami, akkor
honnan szerez pénz? Legyen egészen nyugodt, ebben a helyzetben
megint csak saját magára számíthat. A barátok váratlanul nem
adnak. A hitelintézetektől nem kap könnyen hitelt, szóval
marad a felismerés: ÉN! Persze szándékosan sarkítottam, mert lehet,
hogy kap pénzt, de az biztos, hogy azt vissza kell adni. Ami ugye
megint egy elég frusztrált szitu. Pedig van megoldás.
Életbiztosításnak hívják. Tegyen meg a kedvemért valamit. Számolja
ki , hogy az az esemény, ami velem történt, milyen anyagi
veszteséget jelentene az Ön életében! Nem megy? Akkor kérjen
segítséget.
Önnek mennyit
ér meg, hogy ezt a helyzetet elkerülje?
Én mindent megadnék, ha nem lenne biztosításom, hogy pótolva legyen
a kieső jövedelmem, hogy ne kelljen stresszeznem, hogy ne kelljen
kölcsönkérnem, hogy ne kelljen hitelt felvennem. És Ön? Sokan
persze legyintenek, mert velük úgy sem fog megtörténni. Lehet így
is élni, csak nem kifizetődő. Minap egy konferencián egyik kollégám
tartott előadást, és megjegyezte, hogy bizony volt egy orvos
ismerőse, akivel kiszámolták, hogy 90 Millió Ft lenne az optimális
védelem. Akkor most mosolyogjak, hogy az átlagembereknek 1
Millió Ft-nál nem nagyobb a biztosítási védelme?
De akkor mi a
tanulság mindebből?
Senkinek nincsen a Jó Istentől papírja, hogy vele nem fog történni
semmi. Ráadásul 4 másodpercenként történik baleset Európában az
emberrel. Ez tény! Sajnos velem is megtörtént, és mai napig
hálás vagyok, hogy megkötöttem a biztosításomat. Pedig emlékeznek
ugye, velem nem történt semmi. Ezzel a cikkel
szeretném, hogy egy kicsit elgondolkozzunk. Szakítsunk időt végre,
hogy kicsit komolyabban vegyük saját magunkat, a saját életünket,
és fordítsunk kellő figyelmet erre a témára, mert ha ezt nem
tesszük, hozzájárulunk ahhoz, hogy még több ember adósodjon el.
Olyan társadalom alakul így ki, ahol érdekkapcsolatok születnek,
hogy a 2 gyermekes szülő fel tudja nevelni a gyerekeit. Én nem
ilyen Magyarországot szeretnék. És Ön?
Ingyenes tanácsadással kapcsolatban érdeklődjön a
06 70 207 52
72-es telefonszámon. |
